A nyirokkeringés lényege röviden
A nyiroködéma a nyirokkeringés elégtelenségét jelző tünet. A nyirokkeringés lényege a sejtek, szövetek között keletkező folyadék elvezetése. A nyiroknedv az a közeg, ami kapcsolatot létesít a vér és a sejtek között, mivel a hajszálerek és a sejtek legnagyobb része nincs közvetlen szomszédságban. Ez a szövetek közti (nyirok) folyadék biztosítja a szükséges kapcsolatot az anyagcsere és a sejtek táplálkozása érdekében. A nyiroknedv termelését fizikai tényezők, mégpedig a hajszálerekben és a szövetek közti térben uralkodó nyomásviszonyok szabják meg. Az artériás részen elég magas a nyomás ahhoz, hogy a folyadékáramlás kifelé irányuljon, így tudnak kilépni az érpályából a sejtek számára szükséges tápanyagok). A vénás oldalon a nyomás alacsonyabb, ezért a sejtek által leadott anyagcseretermékeket tartalmazó folyadék már fordított irányban, befelé áramlik, vissza a véráramba. A vénás hajszálerek azonban csak egy részét képesek elszállítani ennek a folyadékmennyiségnek, így a maradék elvezetése a nyirokerek feladata. Normális körülmények között a nyirokképződés és a nyirokelvezetés egyensúlyban van.
A nyirokerek mellett a nyirokcsomóknak is fontos szerep jut ebben a folyamatban. A nyirokcsomók a nyirokerek lefutásában található kerek vagy hosszúkás szervek. Bennük termelődnek a nyiroksejtek (limfociták), melyek a szervezet immunvédekezéséhez járulnak hozzá. Az egész testben elszórtan 6-700 darab található belőlük. A különböző testhajlatokban (hónalj, lágyék, térd) illetve a nyakon és a belekben találhatók nagyobb számban. Általában 2-3 mm átmérőjűek, de kóros hatásokra erősen megnövekedhetnek, ilyenkor jól tapinthatók kézzel is például a nyakon egy torokgyulladás miatt.
A nyirokcsomók fontos „szűrőállomások”, belsejükben a nyirok lassabban áramlik, így fel tudnak halmozódni benne a nyirokcsomóban termelődő nyiroksejtek, amelyek bekebelezik a beléjük kerülő idegen testeket, mint amilyenek a baktériumok, porszemcsék stb. Tehát a nyirokcsomók fontos gátak az esetleges fertőzések útjában, bizonyos esetekben azonban fertőzési vagy terjedési gócok is lehetnek, különböző gyulladások és daganatok esetén, amikor műtéti eltávolításuk válhat szükségessé.
A nyiroködéma
A nyiroködéma azt jelenti, hogy a sejtek közötti térben felszaporodik az a jellemzően magas fehérjetartalmú folyadékgyülem, melyet a nyirokereknek kellene elszállítani a szövetekből. Ennek a szöveti folyadéknak a vénás keringésbe kellene visszajutnia, viszont a nyirokkeringés elégtelensége miatt kóros keringési viszonyok alakulnak ki, és ennek egyik látványos tünete a végtagi duzzadás, más néven ödéma.
Elsődleges nyiroködéma akkor alakul ki, ha a nyirokrendszer elemei veleszületetten nem alkalmasak a szövetek közötti folyadék elszállítására. Ennek tünetei már a születéskor vagy a születés után pár hónappal kialakulhatnak, illetve jellemző a fiatal felnőtt korban, jellemzően pubertás után jelentkező, illetve a késői felnőtt korban 35 év felett kialakult típus. Ebben az esetben az elégtelenül fejlett, de nagy alkalmazkodó képességű nyirokrendszer egy bizonyos ideig eleget tud tenni feladatának, de kapacitása valamilyen fokozott igénybevétel hatására, mint például a terhesség vagy elhízás, kimerül, és nem képes a nyirokfolyadék elvezetésére. A tünetek mindig a végtagok testtől távolabbi részén, legjellemzőbben a lábfejen kezdődnek. Az elsődleges nyiroködéma 70-90%-ban nőket érintő probléma.
A másodlagos nyiroködéma oka változatos lehet, a nyirokerek és/vagy nyirokcsomók sérülése (pl. baleset, sebészeti beavatkozás) következtében a nyirokrendszer nem képes ellátni feladatát. Daganatos megbetegedések esetén a daganat áttétet képez vagy elfoglalja a nyirokcsomókat, így a nyirokfolyadék továbbítása a nyirokcsomókon keresztül lelassul vagy megszűnik, ezért azon a területen, ahonnan a nyirokerek az adott nyirokcsomókba szállítanák a folyadékot ödéma alakul ki. Különböző sebészi beavatkozások, melyek a nyirokcsomókat, nyirokereket roncsolhatják szintén ödémásodáshoz vezethetnek, jellemzően például visszérműtétek után, ahol a krónikus vénás elégtelenséggel nyiroködémás tünetek gyakran társulnak.
Mikor gyanakodjunk nyiroködémára?
Kezdetben a nyiroködémát nehéz kiszűrni, hónapokig vagy évekig is tarthat mire a tünetek klinikailag egyértelművé válnak. Előfordul, hogy az elhízás következményének tartják, amivel „együtt kell élni.” A nyiroködémásodás valóban kapcsolatba hozható túlsúly problémákkal, hiszen a megnövekedett zsírszövet a nyirokkeringésre is nagyobb feladatot hárít, és ha ilyen esetben ödémás tünetek lépnek fel, fontos jelzést ad a szervezet, hogy a megnövekedett súly megterhelte a keringést, és foglalkozni kell a problémával. Gyakori jelenség, hogy erőltetett vízhajtást javasolnak ilyen esetekben nagy dózisú vízhajtókkal, azonban, ha ezek hatástalanok maradnak, esetleg romlik az ödémás állapot, érdemes nyiroködémára szakosodott szakembert, kórházat felkeresni.
Korai stádiumban
Korai stádiumban az ödémás állapot „változékonysága” nagyon jellemző tünet. Ilyenkor az ödéma terhelésre, melegben, általában estére alakul ki a boka, lábfej, illetve a lábszár megduzzadásával. Ilyenkor az ödéma nyomásra megtartja az ujjbenyomatot, az adott területen, zokni, harisnya, nadrág, melltartó mentén tartósabb bemélyedés látható. Ebben a szakaszban a duzzanat még pihenésre, az éjszakai alvás után elmúlik. Ez a spontán visszafejlődés, majd ismételt megjelenés, ha nincs más ödémát okozó betegség, figyelmeztető jel a nyiroködémára, ebből fejlődnek ki a későbbiekben a további stádiumok, amikor a nyirokrendszer már nyugalomban sem tudja jól ellátni a feladatát, és az ödéma már pihenés után sem múlik el.
További stádiumaiban az ödéma már nem tartja meg az ujjbenyomatot. Ekkorra már kezelés hiányában a folyadék mechanikus okok miatt nem tud eltávozni, ezért ezen a területen krónikus gyulladás alakul ki, kötőszövet- és érszaporulat keletkezik, a kéz vagy lábfej cipószerűen megduzzad. Rajtuk a bőrt nehezebben lehet összeráncolni, mint egy ödémamentes területen. Jellemző tünet még, hogy az ujjak kolbászszerűen megvastagodnak. Az állandó mozgások helyén (láb- és kézujjak, boka, csukló) a mozgások kiszorítják a folyadékot és mély ráncok keletkeznek, melyek a csecsemők végtagjain is látható ráncokra emlékeztetnek. A kezelés nélküli nyiroködéma a pangó, gyulladt nyirokfolyadék miatt, ami legsúlyosabb esetekben a bőrfelszínre is megnyílhat, olyan komoly bakteriális fertőzések táptalaja lehet, mint az orbánc. Az elhanyagolt nyiroködéma az úgynevezett elephantiasis stádiumához vezethet, ami arról kapta a nevét, hogy a láb annyira felduzzad és eltorzul, hogy az elefánt lábához válik hasonlóvá.
A WHO állásfoglalása szerint a krónikus nyiroködéma olyan állapot, amely kezelés nélkül maradandó egészségkárosodáshoz vezet. Ezért nagyon fontos, hogy ismerjük fel a tüneteket, és időben forduljunk szakemberhez!
Hogyan kezelhető a nyiroködéma?
Amennyiben krónikus nyiroködémát diagnosztizálnak valakinél, úgynevezett komplex ödémamentesítő módszert alkalmaznak a gyógyításban, mely fizioterápiás eljárások, bőrgyógyászati és kompressziós (rugalmas pólyával végzett) kezelések kombinációja, melyet erre kiképzett terapeuták végeznek. A kompressziós harisnyák és pólyák alapvető elemei a nyiroködéma kezelésének. Napi szintű használatuk elengedhetetlen a krónikus ödéma karbantartásához. Ezek használatát a nyirokambulanciák szakemberei tanítják meg személyre szabottan az adott problémához igazítva a pácienseknek, akik aztán egyénileg alkalmazzák azokat. Egyszerűbb kompressziós harisnyák használata előtt is javasolt szakemberrel konzultálni az eszköz megfelelő használatáról.
Kevéssé súlyos esetekben vagy kezdődő ödémás állapotban házilag is tehetünk az egészségünkért. Jóllehet minden esetben, ha nyiroködémát gyanítunk tüneteink hátterében érdemes szaksegítséghez fordulni.
A lábak megemelése, polcolás
A legegyszerűbb ismert módszer a polcolás, illetve a lábak megemelése vagy a gyertyaállás, amikor egy falhoz támasztva, talpainkkal felfelé a gravitáció erejét használjuk ki a keringés serkentésére. Hétköznapi mozgásainkban, illetve álló vagy ülő testhelyzetben a vénák és nyirokerek a gravitációval ellentétesen pumpálják a vért és a nyirkot a szív felé. Ez az egész napos igénybevétel egy elégtelenül működő vénás és nyirokrendszert igencsak megterhel a nap végére, ezért is tapasztalhatják sokan, hogy pihenésre, főleg az éjszaka során, a duzzanat csökken és vékonyabb lesz a lábuk reggelre. Ebből következően, ha lábunk vizesedésre hajlamos, hasznos lehet napközben is, ha akad pár perc szünetünk, a lábainkat a törzsünkkel egy szintbe hozni vagy annál magasabbra emelni. A jógából, tornából ismert gyertyaállás sok áldásos hatása mellett különösen ajánlott ezekre a keringési problémákra, érdemes könnyített verzióját, falnak támasztott lábakkal napi szinten gyakorolni.
Mozgásban maradni
Testünk izmai a nyirokkeringés normál működésének lényeges elősegítői, a nyirokerek környéki folyamatos izomösszehúzódások pumpálják megfelelő irányba a nyirokfolyadékot. Ezért a lábmozgató gyakorlatok, akár a lábfej vagy a térd megmozgatása egy hosszabb ülést követően, illetve kiegyensúlyozott rendszeres mozgás, legyen az séta vagy akár házimunka végzése szintén segítik a nyirokkeringés működését. A lényeg, hogy használjuk az izmainkat rendszeresen, maradjunk mozgásban, azonban tartsuk észben, hogy a túlerőltetés egy meglévő ödémás állapotot tovább ronthat, ezért ésszerű keretek között, jóleső mozgásformák javasoltak.
Kézi nyirokdrenázs
A módszer az 1930-as évek óta ismert, alapvetése, hogy az egyes területeken elhelyezkedő nyirokcsomók aktivizálásával, azok szívó hatást fejtenek ki a beléjük torkolló nyirokerekre. Különböző kézi technikákkal, a bőr felszínére gyakorolt nyomással a nyirokhajszálereket öszehúzódásra lehet késztetni, és így „terelhetővé” válik a felgyülemlett nyirokfolyadék. Lényeges, hogy a kezelést szakképzett fizikoterapeuták, gyógymasszőrök, gyógytornászok végzik, szakképesítés szükséges hozzá. A nyirokkezelés speciális technika, sokkal lágyabb kezelés, mint egy hagyományos masszázs. A kezelés nem megfelelő kivitelezése súlyosbíthatja az ödémás állapotot, ugyanis a bekeményedett ödémás területen végzett erőteljes kezelés a nyirokereket nem pumpálni fogja, hanem éppen ellenkezőleg, összenyomja őket, melynek következtében a nyirokelvezetés még kevésbé fog működni. Ezért a „klasszikus” nyirokmasszázs, amit inkább drenázsnak neveznek a megkülönböztetés végett, egy jóleső, simogató érzés, melynek során a páciens megnyugszik, elálmosodik a bőre pedig kihűl és kifehéredik.
Visszatérő ödéma esetén a nyirokdrenázs szakemberektől megtanulható, saját magunknak is végezhető technika. Ugyanakkor a nyirokdrenázst nem csak nyirokkeringési problémával küzdőknek ajánlott kipróbálni, ugyanis ödémamentesítő hatása mellett, az idegrendszert is nyugalmi állapotba hangolja, segít megpihenni, stresszmentesebbé is válni.
Felhasznált irodalom:
Daróczy, J. (2009) Nyirokoedema. K.U.K. Kiadó, Budapest.
Korosec, B. J. (2004) Manual Lymphatic Massage Therapy. Home Health Care Management & Practice 16(6) 499-511.
