Testünk minden egyes négyzetcentiméterét behálózó érrendszerünk épségének megóvása elemi érdekünk! Az erek elmeszesedése rendszerszintű betegséghez vezet, melyet érszűkületnek nevezünk. Tekintettel arra, hogy az érszűkület ereink többségét és ilyen formán egész testünket érinti, gyógyítása igencsak nehéznek mondható, lényegében lehetetlen. Természetesen az érelmeszesedés az életkor előrehaladtával mindenkiben jelentkezik többé-kevésbé, azonban az érszűkületes, azaz a már panaszokat okozó állapot megelőzésére számos módszer rendelkezésünkre áll.
Az erek feladata
Az erek a vér szállításában részt vevő izmos falú „csövek”, melyek idegi és hormonális szabályozás alatt állnak, így szükség esetén tágulni és szűkülni is képesek. Ezen képességüknek köszönhetően tud szervezetünk védekezni a hőmérséklet ingadozása ellen, izommunka, vagy stresszhelyzet esetén átcsoportosítja a vért azokról a területekről, melyek az adott helyzet leküzdésében nem játszanak kulcsszerepet, mint például az emésztőrendszerből. A folyamat fordítva is működik, például nyugalomban, étkezést követően ereink inkább az emésztésben szerepet játszó szerveinkhez szállítják a vért, azaz itt kitágulnak, míg a stressz leküzdésében szerepet játszó vázizomzat erei reletíve szűkebbek lesznek.
Ez a jól szabályozott működés egészséges, fiatal emberekben panaszmentes életet eredményez. Azonban az életkor előrehaladtával és életmódbeli szokásaink révén az érrendszer rugalmassága törvényszerűen károsodik. Az idősebbek gyakrabban panaszkodnak hűvössé váló végtagjaikról, nehézkesebb mozgásukról, emésztőrendszeri panaszaikról és természetesen memóriazavarokról is, hiszen az erek a fejünk búbjától a lábujjainkig minden funkció működéséért felelnek.
Az érszűkület valóban minden eret érintő betegség?
Valójában az érszűkület az artériák, azaz az ütőerek rugalmasságának elvesztésével és átmérőjének csökkenésével járó megbetegedés. Érdekes módon a vénák falának meszesedése nem jellemző. Ez a különbség elsősorban a különböző típusú erekben uralkodó nyomással és a véráramlás sebességével magyarázható.
Tehát az érszűkület egészséges átmérőtől függetlenül ütőereink többségét érintheti, ezáltal a tünetek is sokszínűek lehetnek. Egyeseknél elsősorban járási panaszok, másoknál emésztőrendszeri panaszok, vagy memóriazavarok, szédülés formájában jelentkezhet az érszűkület.
De pontosan mitől szűkülnek be az ereink?
Az érszűkület az érelmeszesedés következtében alakul ki. Ezutóbbi megnevezés igencsak találó, hiszen valóban a kémiaórákról ismerős kalcium-karbonát, azaz mész rakódik le ütőereink belső felszínére. A mész a táplálkozásunk során bejutott zsírok biokémiai lebontása révén alakul ki, mely az évek folyamán kinél kisebb, kinél nagyobb mértékben rakódik le az erei falára.
Csak a zsíros ételek felelősek az érelmeszesedésért?
A zsírok ételek fogyasztása fontos szerepet játszik, azonban önmagában ez nem lenne elég a betegség kialakulásához. A sok helyen elhangzó genetikai hajlam sajnálatos módon itt is megemlítendő. Azonban számos olyan életmódbeli szokás is hozzájárul az erek átmérőjének csökkenéséhez, mint a mozgásszegény életmód, a krónikus dohányzás és alkoholfogyasztás. Továbbá krónikus, esetlegesen nem megfelelően kezelt megbetegedések, mint például nem jól beállított magas vérnyomás, cukorbetegség, krónikus vesebetegség következtében is találkozunk érszűkületes szövődményekkel.
Így tehát az érelmeszesedés ellen sok ponton tudunk harcolni. Elsősorban életmódbeli változtatásokkal, több testmozgással általános jólétünkért máris megtettük az első lépést. Étrendünk átgondolásával, zsírokban szegény ételek előtérbe helyezésével, koleszterinszintünk és egyéb vérzsír-paramétereink rendszeres ellenőrzésével egészségtudatosabbá válhatunk.
Természetesen a családi halmozódás ellen tenni nem tudunk, azonban káros szokásaink időben történő elhagyásával nagyban hozzájárulhatunk egészségünk megőrzéséhez.
Milyen panaszok esetén érdemes szakemberhez fordulni?
Ahogy korábban írtuk, az érszűkület rendkívül sokrétű betegség, ezáltal tünettana is szerteágazó. Azonban leggyakrabban a nyaki és az alsóvégtagi érszűkület okozta tünetekkel, panaszokkal szoktak a betegek orvoshoz fordulni.
A nyaki érszűkület kezdetben panaszt nem okoz, gyakran véletlenül, más célból végzett nyaki ultrahang, vagy rutin szűrővizsgálat során derül fény jelenlétére. A nyaki főütőereink az agyunk vérellátásában igencsak meghatározó szerepet játszanak, így azok beszűkülése, súlyosabb esetben elzáródása az agyi vérellátás zavarához vezethet. Enyhe esetben tünetmentes is lehet, súlyosabb formában az agyi funkciók zavara következtében szédülés, memóriazavarok, végtagok érzés-, mozgászavarai, szótalálási nehézségek, legsúlyosabb következményként szélütés (stroke) is jelentkezhet.
Az érszűkület szót az emberek többsége valószínűleg az alsóvégtagi panaszokhoz társítja. Valóban, a betegek leggyakrabban a kismedencei és alsóvégtagi ütőerek meszesedése kapcsán kialakult járási panaszok következtében fordulnak orvoshoz. A betegség súlyossága alapján 4 csoportot különíthetünk el: az első csoportban a jelenlévő betegség még panaszt nem okoz, a második csoportban terhelés következtében már járási panaszok jelentkeznek, a harmadik csoportban már nyugalomban is jelentkezik az alsóvégtagi fájdalom, míg a legsúlyosabb negyedik csoportban már szöveti károsodás is kialakul a nyugalmi fájdalom mellett.
Járási panasznak a nyugalomban, sík terepen történő séta kapcsán kialakuló vádli, comb, vagy fenék izomzatának görcsölését értjük. Ilyenkor az érintettnek meg kell állnia, kicsit masszíroznia a lábát, pihenni, majd ezt követően tud ismét elindulni. A tünet jellegéből fakadóan a „kirakatnéző betegség” megnevezést is szoktuk használni. Attól függően, hogy hány méter megtétele után alakul ki a görcs, lehet következtetni a súlyosság fokára.
A kórkép legsúlyosabb stádiumában a szövetek vérellátása olyan szintű zavart szenved, hogy az egyszerű sérülések sem képesek meggyógyulni, ezáltal krónikus sebek, fekélyek jelentkeznek, esetlegesen üszkösödés alakul ki.
Milyen vizsgálatok várnak rám?
A szakember először a panaszok alapján próbálja kitalálni a betegség eredetét, így nagyon fontos, hogy pontosan és lényegre törően, őszintén osszuk meg panaszainkat a háziorvosunkkal. Ezt követően angiológiai, vagy érsebészeti szakvizsgálat következik, ahová családorvosunk a sejtései alapján beutal. A szakrendelésen a kórtörténet elmesélését követően fizikális vizsgálatra kerül sor. A problémás területet szabaddá tesszük, majd a szakember pulzusokat tapint, esetleg fonendoszkóppal zörejeket keres, majd a Doppler-készülék segítségével a pulzus kvalitását és a vérnyomást megméri.
Ezen fizikális vizsgálat elegendő információt ad az orvosnak arról, hogy szükséges-e képalkotó vizsgálat irányába továbblépni. Amennyiben igen, úgy ultrahang, esetleg CT (komputer tomográfia) vezérelt érfestés, vagy hagyományos érfestés (DSA) a következő lépcsőfok. A képalkotó vizsgálat az esetek nagy részében már a panaszok pontos okát, betegség helyét is megmutatja, mely alapján az orvos dönt a kezelési stratégiáról.
Sok esetben elég az úgynevezett konzervatív terápia, azaz a beteg életmódbeli tanácsokat és gyógyszeres javaslatot kap, melyek mellett rendszeres kontrollok során kezelőorvosa ellenőrzi betege aktuális állapotát.
Ha a képalkotó vizsgálat alapján az a döntés, hogy a betegség csak műtéttel orvosolható, úgy az érsebész a beteg általános állapota, társbetegségei és életkora alapján egyénre szabottan a legkisebb megterhelést jelentő effektív megoldást fogja javasolni.
Igaz, hogy a műtét sem gyógyít meg teljesen?
Ahogy korábban írtuk az érelmeszesedés testünk minden területén jelen lehet. Bizonyos területeken jobban, míg máshol kevésbé okoz panaszokat. Egy bizonyos beavatkozással csak helyileg lehet sikert elérni, a beteg teljes érrendszerét kicserélni nem lehet. Előfordulhat, hogy műtétet, vagy műtét jellegű beavatkozást követően az ér visszaszűkül és ismételt beavatkozásra lehet szükség. Ez különösképpen azoknál a betegeknél fordul elő, akiknek igen nehezen lehet kordában tartani krónikus társbetegségét, illetve akik nem tudják elhagyni azokat a káros szenvedélyeiket, amelyek megbetegítették.
Az orvos részsikereket el tud érni, de tartós, sikeres eredmény csak a beteggel együtt, egy irányba evezve érhető el!