A szerrapeptázt (serrapeptase) gyakran „csoda enzim” néven emlegetik, annak a meghökkentő tulajdonságoknak köszönhetően, amellyel látszólag rendelkezik. Erőteljes gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása a kutatók érdeklődését is felkeltette, akik részletesen tanulmányozták és tanulmányozzák a mai napig a szerrapeptáz enzim hatásait.
Az enzimalapú terápiák a modern orvostudomány szerves részévé váltak, elsősorban szelektivitásuk és hatékonyságuk miatt. A proteolitikus enzimek, mint például a szerrapeptáz, fontos potenciális előnyökkel járnak a rheumatoid arthritis, illetve az ízületi- és izomfájdalmak kezelésében, és számos klinikai adat áll rendelkezésre hatásaikról. Önmagában vagy más gyógyszerekkel kombinálva klinikai alkalmazásuk növekszik az egész világon. Az orvosok Németországban és Ausztráliában gyakran szerrapeptázt írnak fel az olyan gyógyszerek, mint az ibuprofen helyett. A szerrapeptázt fájdalmas állapotok esetén alkalmazzák, ideértve a hátfájást, osteoarthritist, rheumatoid arthritist, csontritkulást, fibromyalgiát, carpalis alagút szindrómát, illetve a migrénes fejfájást.
Nem biztonságosak a gyógyszerek
A gyulladáscsökkentő gyógyszerek nem oldják meg a mögöttes problémát, és nem támogatják a test gyógyulását, és számos kellemetlen, sőt veszélyes mellékhatást eredményezhetnek. A fejfájástól, hasmenéstől és émelygéstől a vérző fekélyekig, sőt, a porc károsodásáig sok minden lehetséges a nemszteroid-gyulladáscsökkentők (NSAID) hosszan tartó alkalmazása miatt. Noha nem biztonságosak ezek a gyógyszerek, ha nem kezelik a gyulladásos folyamatot, az pusztító következményekkel járhat.
Mi a szerrapeptáz?
A szerrapeptáz – más néven szerratiopeptidáz – egy proteolitikus enzim. A proteolitikus enzimek, mint a tripszin, a kimotripszin és a bromelain, az Egyesült Államokban az 1950-es években kezdtek bekerülni az orvosi gyakorlatba, miután megfigyelték, hogy gyulladáscsökkentő hatásuk van. Ugyanezt a megfigyelést tették a serrapeptázzal Japánban az 1950-es évek végén, amikor a kutatók kezdetben izolálták az enzimet a selyemhernyóból. A német Dr. Hans Nieper a proteolitikus enzimek széles körű használatáról ismert legendás orvos, egyedülálló képességei miatt a szerrapeptázt „csoda enzimnek” nevezte, és ezt használta az artériás elzáródás kezelésére koszorúér-betegségben szenvedő páciensei esetében. De, mi is a szerrapeptáz? A selyemhernyó bélrendszerében élő Serratia mercesans baktérium által előállított enzim, ami eredendően arra hivatott, hogy feloldja a selyemhernyó fehérjealapú selyemszálakból álló rendkívül erős gubóját. Felismerve proteolitikus tulajdonságát, ezt a baktériumot ma laboratóriumi körülmények között szaporítják, majd vonják ki belőle a hatóanyagot.
A kutatók folyamatosan vizsgálják a krónikus gyulladás egészségre gyakorolt hatásait és a lehetséges megelőző módszereket. Így került képbe ez a proteolitikus enzim, amely egyszerűen „megemészti” az elhalt és gyulladt szöveteket, ám a szövetelfolyósító hatása nem érvényesül a környező egészséges sejtek esetében. A lebontott fehérjét átalakítja bázikus aminosavakká, amely kiürül a szervezetből. A gyulladás biztonságos és hatékony tisztításával a szervezet megkezdheti az öngyógyítás folyamatát.
Sokféle ízületi gyulladás létezik
Általános tévhit, hogy az ízületi gyulladás egyetlen betegség, ami természetesen nem így van. A szó valójában több mint száz reumatikusnak minősülő betegséget takar, amelyek duzzanathoz, ízületi fájdalomhoz és ízületi merevséghez kapcsolódnak. Mindezen állapotok közül a reumás ízületi gyulladás és az osteoarthritis a leggyakoribb, bár fontos megjegyezni, hogy ezek nagyon különbözőek. A reumás ízületi gyulladás akkor jelentkezik, amikor a test ízületei begyulladnak, valószínűleg autoimmun válasz vagy vírus következtében. Az immunrendszer tévedésből támadja meg a szinoviumot (az ízület belsejében lévő sejtbélést). Ez egy krónikus típusú ízületi gyulladás, amely súlyosan rontja az életminőséget.
Az osteoarthritis az ízületek kopása miatt jelentkezik. A porc károsodásának növekedésével az ízületi funkció csökken. Az ízületi gyulladás bármely életkorban érintheti az embereket, a betegek több mint 60 százaléka 65 évesnél fiatalabb. Lehet, hogy meglepő, de az orvosok még mindig nem biztosak abban, hogy mi az arthritis tényleges oka. Egy dologban biztosak lehetünk, és ez egy valós probléma: a szervezet normális öngyógyító funkciója már nem képes az arthritis okozta károk helyrehozására.
Hogyan hatnak a proteolitikus enzimek?
A proteolitikus enzimek, mint például a szerrapeptáz, fontos potenciális előnyökkel járnak a rheumatoid arthritis kezelésében. Ennek a pusztító betegségnek a hagyományos terápiája általában veszélyes és erős gyógyszerek, például szteroid és nem szteroid gyulladáscsökkentők, illetve metotrexát alkalmazását foglalja magában. Rheumatoid arthritisben szenvedő embereken és állatokon végzett számos tanulmány azt sugallja, hogy az enzimterápia képes szabályozni a gyulladás és a fájdalom tüneteit, mint a hagyományos gyógyszerek, de nincsenek olyan kellemetlen mellékhatásai, amelyek gyakorlatilag nem ismertek, vagy szinte elenyészőek az utóbbiak esetében. A proteolitikus enzimek kapcsán megállapították, hogy az ízületi betegségeknél széleskörű előnyöket kínálhatnak. Az ízületi gyulladás és a fájdalom csökkentésével a betegek mozgékonyabbá válnak, javul a mobilizáció hatékonysága, és elkerülhető az izomsorvadás.
Az osteoarthritis által okozott fájdalom általában gyorsabban reagál a szerrapeptázra, mint a rheumatoid arthritis következtében kialakult fájdalom, amely valószínűleg kiterjedtebb kezelésre szorul. Tanulmányok kimutatták, hogy ez utóbbiak esetében a legjobb eredményt az enzimek használatával és az étrend megváltoztatásával lehet elérni. Egy, az Egyesült Államokban írt tanulmány kimutatta, hogy a tipikus mediterrán étrendet fogyasztók jelentős javulást tapasztaltak, és ez összhangban áll más tanulmányokkal, amelyek szerint a feldolgozott, magas keményítő- és szénhidráttartalmú étrend elősegíti a betegségeket.
Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő
A szerrapeptáz természetesen enyhíti a fájdalmat. Amint a gyulladás elmúlik, a fájdalom csillapodik. Csökkentheti a duzzanat vagy bőrpír jeleit, ideális megoldást nyújthat a rándulások, véraláfutások és feldagadt bokák ellen. A szerratiopeptidáz fájdalomcsillapító hatása széles körben ismert, és klinikai vizsgálatokban is beszámoltak róla. A modern kutatási eredmények azt mutatták, hogy a gyulladás kritikus szerepet játszik a rák, különösen a tumorigenesis elősegítésében, valamint a tumor kialakulásának folyamatában. [1.]
Azon képessége, hogy hidrolizálja a bradikinint, a hisztamint és a szerotonint, hozzájárul fájdalomcsillapító aktivitásához. Gyulladáscsökkentő szerként hat a gyulladásos folyamatokra részt vevő citokinekre, és jelentősen módosítja a sejtadhéziós molekulákat, amelyek a gyulladásos sejteket a gyulladás helyére vezetik. [2.]
A szerratiopeptidáz klinikai gyakorlatban történő további alkalmazásai elsősorban az emlőbetegségek, az érelmeszesedés, az Alzheimer-kór, az orrmelléküreg- és májgyulladás, valamint a tüdőbetegségek kezelésére vonatkoznak. [3.]
Miként kell alkalmazni a szerrepeptázt?
A szerrapeptáz-kiegészítők címkéi felsorolják a javasolt adagokat milligrammban, szerrapeptáz (SPU)-vagy enzimatikus egységben (EU). A javasolt adag általában 2000 SPU/EU/mg. Kövessük a csomagoláson feltüntetett utasításokat, vagy kiérjük ki az orvos tanácsát.
Adagolása: 15-60 mg (30.000-120.000 SPU/EU) naponta a duzzanat és a fájdalom csökkentésére, és 30-60 mg (60.000-120.000 SPU/EU) naponta a nyálka csökkentésére. Legfeljebb 60 mg (120 000 SPU/EU) naponta összesen.
Milyen mellékhatási vannak a szerrapeptáznak?
Kis számú publikált tanulmány készült kimondottan a lehetséges mellékhatásokat illetően. A vizsgálatok az alábbiakról számoltak be:
- bőrreakciók
- ízületi- és izomfájdalom
- rossz étvágy
- hányinger
- gyomorfájdalom
- köhögés
- véralvadási problémák
Tilos vérhígító gyógyszerekkel együtt alkalmazni, vagy olyan étrend-kiegészítőkkel, amelyek fokhagymát, halolajat és kurkumát tartalmaznak, és fokozhatják a vérzés vagy a véraláfutás kockázatát.
Nem veszélyes a hosszú távú szedése?
A szerrapeptáz jól szerepelt rövid távú klinikai vizsgálatokban, de a hosszú távú biztonságossága tekintetében nem történtek vizsgálatok. Az alkalmazása során jelentett nem gyakori, súlyos mellékhatások közé tartozik a bullous pemphigoid, a Behcet-betegségben szenvedő betegek vérzése, az eozinofil pneumonitis, valamint a Stevens-Johnson-szindróma.
Források:
