Előfordult már valaha, hogy valaki hangos horkolása miatt képtelenek voltunk aludni? Esetleg panaszkodtak ránk a szeretteink? Ha bármelyik kérdésre igennel feleltünk, olvassunk tovább, mert lehet, hogy például alvási apnoe, vagy más légzészavar áll a háttérben.
De mi is pontosan ez a hang, ami emberek millióinak rontja alvásminőségét? A horkolás a felső légutak lágyszöveteinek (elsősorban a garatnak) alvás közbeni beszűkülése kapcsán kialakuló vibrációs hangjelenség, ami az alvásfüggő légzészavarok egyik tünete is lehet. A szomnológia tudományága foglalkozik vele.
A legsúlyosabb alvásfüggő légzészavar az alvási apnoe, ennek 3 formáját különítjük el:
- Obstruktív alvási apnoé szindróma
- Centrális alvási apnoé szindróma
- Kevert forma
A leggyakoribb zavar: obstruktív alvási apnoé szindróma (Obstuctive Sleep Apnoe Syndrome, OSAS)
Az obstuktív alvási apnoé szindróma a leggyakoribb alvási apnoé szindróma. Az OSAS egy olyan kórállapot, ami alvás közben a felső légutak részleges vagy teljes beszűkülésével jár, ami során a beteg bizonyos időközönként – bár próbálkozik, tehát a mellkaskosár megemelkedik, a rekesz lefelé mozdul – nem vesz levegőt, így vérének oxigéntelítettsége lecsökken. Gyakran megébred, melyre általában nem emlékszik, csak hálótársa jelzi felé.
A népesség jelentős része érintett
Tanulmányok alapján a szindróma a férfiak 22, a nők 17 %-át érinti. A leginkább veszélyeztetettek a 40-60 év közötti férfiak, de nőket, vagy akár gyermekeket is érinthet. Előfordulási gyakorisága a kor előrehaladtával, illetve a testsúly gyarapodásával arányosan emelkedik. Nők esetében a menopauzával együtt járó hormonális változásoknak köszönhetően nő meg az OSAS kialakulási valószínűsége.
A dohányzás és a testsúly növekedése is növeli a veszélyt
Legfontosabb rizikófaktorként a fokozott testsúly szerepel. Gyakrabban alakul ki a betegség bizonyos anatómiai eltérések, úgy mint vastagabb nyakkörfogat, csapott áll (mikrognátia). Illetve minden olyan eltérés esetén, mely a levegő tüdőbe jutását akadályozhatja, a felső légutak szűkületét vagy elzáródását okozhatja alvás közben (orrsövény elferdülés, állandó orrnyálkahártya-duzzanat, allergia, orrpolipózis, orrmandulák túltengése, nyelvgyök túltengése, garatmandula-megnagyobbodás, bizonyos gégeeltérések, stb.). Alvás közben a központi idegrendszer akaratlagos kontrollja kikapcsol, a garat izmai elernyednek. Ezt a folyamatot rontja jelentős mértékben az alkoholfogyasztás, szedatívumok (nyugtatók) rendszeres használata, mely tovább fokozza a lágyszájpad tónustalanságát. A dohányzó emberek között háromszor gyakrabban jelentkezik obstruktív alvási apnoé szindróma, azokhoz képest, akik sosem dohányoztak. A dohányzás fokozza a gyulladás kockázatát és a váladékpangást okoz a felső légutakban. Bizonyos betegségekben is gyakoribb a betegség előfordulása: kórelőzményben szereplő szívinfaktus, magasvérnyomás-betegség, 2-es típusú cukorbetegség, Parkinzon-kór, depresszió, policisztás ovárium szindróma, egyes hormonális megbetegedések, stroke, idült tüdőbetegségek, mint például az asztma különös odafigyelést igényel.
Gyanakodjunk, ha mindig fáradtak vagyunk
Leggyakoribb tünete a napközben jelentkező fáradékonyság, nem pihentető alvás, melyet a nők rendszerint jobban megélnek. A leginkább objektív tünet a nagyon hangos, hálótársat jelentősen zavaró horkolás, mely hosszútávon akár párkapcsolati problémákhoz is vezethet. A hálótárs rendszerint arra lesz figyelmes, hogy társa több másodpercen keresztül nem vesz levegőt, majd amikor a vérében már jelentősen lecsökkent az oxigénszint, az agy hirtelen bekapcsol és ismét levegőhöz juttatja a szervezetet. Ez gyakran jár együtt mély levegővétellel, horkantással, akár úgynevezett mikroébredésekkel. A betegség súlyosságát ezen epizódok gyakorisága, illetve a véroxigénszint csökkenésének mértéke határozza meg. A páciens rendszerint a reggeli ébredést követően sem érzi magát kipihentnek. A betegségben kialakuló koncentrációs és tanulási zavarok nem csak a beteg életminőségét rontják jelentős mértékben, de többek között például autóvezetés közben embertársaik életét is veszélyeztethetik. Mivel a beteg szája rendszerint nyitva van alvása során, így reggelre a szájüreg és a felső légutak nyálkahártyája jelentősen kiszárad, gyakran fejfájás is előfordulhat. A lecsökkent szexuális vágy, illetve az impotencia szintén a betegség tüneteit képezhetik. horkolás
Mire számíthat, aki orvoshoz fordul?
A diagnózis felállítását egy alapos orvosi vizsgálat előzi meg, melyben az alvásproblémákkal foglalkozó szakorvos (szomnológus) kérdései során kitér a családi előzményekre, társult betegségekre, rizikófaktorokra és természetesen a beteg szubjektív panaszaira. A vizsgálat részét képezi testsúly és testmagasság mérés, mely alapján a beteg BMI-je (body mass index/testtömeg index) kikalkulálható, ami az elhízás objektív mérőszáma. Az alvási apnoe gold standradnak számító műszeres vizsgálata az úgynevezett poliszomnográfiás vizsgálat (PSG). A vizsgálat során a betegnek egy éjszakát kell az alváscentrumban töltenie ahol kényelmes, nyugodt körülmények között, különböző eszközök segítségével alvás alatt monitorozzák a beteg véroxigén szintjét, szemmozgását, agyi elektromos aktivitását, szívritmusát, izomtónusát, mellkasi és hasi mozgását, alvás közbeni testhelyzetét, szájon és orron keresztüli légáramlását. A kapott eredmények alapján az alvási apnoe diagnózisa, annak súlyossági foka egyértelműen felállítható, kezelése mielőbb megkezdhető. Mivel sok esetben áll valamilyen korábban felsorolt felsőlégúti szűkületet okozó elváltozás a háttérben, így a kezelőorvos enyhe alvási apnoe, illetve horkolás esetén fül-orr-gégészhez irányíthatja a beteget, ahol egy mesterségesen kialakított alvás alatt endoszkópos vizsgálat során a szakorvos áttekinti az orr, garat és a gége területét.
Szerencsére van megoldás!
Az egyik leghatásosabb, a horkolás és az alvási apnoé súlyosságának mérséklésére irányuló módszer a testsúly csökkentése, az életmódváltás. Ennek természetesen a rendszeres testmozgás mellett szerves részét képezi a táplálkozási szokásaink megváltoztatása is. Javasolt változtatni az eddigi alváshigiénián: érdemes rendszert vinni a mindennapi alvási rutinba. Időben lefeküdni, kerülni az alkoholtartalmú italok, zsíros, nehéz ételek fogyasztását, szedatívumok, altatók rendszeres használatát. Amennyiben az alvásvizsgálat alvási apnoét nem, csak úgynevezett benignus/jóindulatú horkolást (ami légzéskimaradással nem jár együtt) igazol, úgy megpróbálkozhatunk az orrban lévő, nazális ellenállás csökkentésével (pl. tengervizes orrspray), allergének elkerülésével.
Amennyiben az alvás alatti endoszkópia során a vizsgáló fül-orr-gégész szakorvos műtéti úton kezelhető problémát azonosít, abban az esetben fül-orr-gégészeti beavatkozásra kerülhet sor. Sok esetben egy egyszerű mandulaműtét, megnagyobbodott orrmandula eltávolítása megoldhat egy évek óta húzódó zavaró kérdést. Egyes esetekben a kezelőorvos harapásemelőt javasolhat, ami abban segít, hogy megakadályozza a nyelvgyöki rész hátraesését, így az elernyedt izom légúti akadályként való szerepét. Közepesen súlyos és súlyos obstruktív alvási apnoé esetén a szomnológus légsíterápia (CPAP, BiPAP) beállítását fogja javasolni. A terápia lényege, hogy amikor a lágyszájpadi izmok, illetve a nyelv izmai elernyednek a készülék a páciensre kimért pozitív nyomás létesítésre révén nem engedi, hogy ezek a szövetek elzárják a levegő útját. Így az oxigén alsó légutakba történő lejutása mindvégig biztosított marad, az oxigenizáció akadály nélkül megtörténhet. A készülék rendszeres esti viselete a terápia beállításának kezdetén kissé szokatlan és zavaró lehet, ám a sikeresen beállított CPAP kezelés hatására a beteg kipihenten ébred, szubjektív panaszai fokozatosan csökkennek.
Memóriazavart és szexuális diszfunkciót is okozhat.
Az obstruktív alvási apnoé következményei rövidtávon csak kevésbé tapasztalhatók, az állandó fáradtságon kívül, ám ez mit sem csökkent a betegség jelentőségéből. Az OSAS fennállása hosszútávon számos krónikus betegség kialakulásában szerepet játszhat: fokozza a szív-érrendszeri megbetegedések (pl. szívinfarktus, szélütés, szívritmuszavarok), 2-es típusú cukorbetegség, metabolikus szindróma kialakulását, ezáltal bizonyítottan csökkenti a születéskor várható élettartamot. A betegség fennállása esetén romlik a memória, a koncentrációs képesség, a kognitív funkciók, ezáltal szerepe lehet a korai elbutulásban (demencia). Hosszútávú fennállása, zavaró horkolás, szexuális diszfunkció esetén gyakran megromlik a viszony a beteg és párja között, mely további lelki gondokat vetít elő. Mivel a betegség alaptünetei nem feltétlenül tűnnek veszélyesnek, így a betegek jelentős hányada nem kér orvosi segítséget, így ez a megbetegedés sajnos napjainkban is nagyon gyakran marad felismerés, megfelelő kezelés nélkül.
Centrális alvási apnoé szindróma
Az obstruktív, azaz elzáródásos formánál jelentősen ritkább, de megemlítést érdemel a centrális alvási apnoé. Ennek a megbetegedésnek a lényege, hogy alvás közben a beteg központi idegrendszeri ok miatt egy bizonyos ideig nem vesz levegőt, nem indul meg a légzési munka, az agy nem ad utasítást a légvételre, csak miután az véroxigén szint egy bizonyos szint alá süllyedt.
Mikor forduljunk orvoshoz?
- Amennyiben hálótársunk hangos horkolásra panaszkodik, esetleg mi is felébredünk rá
- Amennyiben hálótársunk légzéskimaradást tapasztal alvása során
- Amennyiben alvásunk kicsit sem pihentető, napközben állandóan fáradtak, aluszékonyak vagyunk
Bár a horkolást sokan csak egy a mindennapi életet megkeserítő tünetként fogják fel, javasolt kivizsgálni a problémát, mivel gyakran egy súlyosabb probléma húzódhat meg a háttérben.
Forrás:
https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/obstructive-sleep-apnea/symptoms-causes/syc-20352090
https://somnocenter.hu/alvasvizsgalatok/poliszomnograffal-vegzett-legsinterapia-beallitas-cpap-bipap-titralas/
