Ingyenes szállítás 15 000 Ft felett
15 000 Ft felett ingyenes kiszállítás!
Nincsenek termékek a kosárban.
Publikálva 2021.07.26. napján
Tartalom
Előfordult már valaha, hogy valaki hangos horkolása miatt képtelenek voltunk aludni? Esetleg panaszkodtak ránk a szeretteink? Ha bármelyik kérdésre igennel feleltünk, olvassunk tovább, mert lehet, hogy például alvási apnoe, vagy más légzészavar áll a háttérben.
De mi is pontosan ez a hang, ami emberek millióinak rontja alvásminőségét? A horkolás a felső légutak lágyszöveteinek (elsősorban a garatnak) alvás közbeni beszűkülése kapcsán kialakuló vibrációs hangjelenség, ami az alvásfüggő légzészavarok egyik tünete is lehet. A szomnológia tudományága foglalkozik vele.
A leggyakoribb zavar: obstruktív alvási apnoé szindróma (Obstuctive Sleep Apnoe Syndrome, OSAS)
Az obstuktív alvási apnoé szindróma a leggyakoribb alvási apnoé szindróma. Az OSAS egy olyan kórállapot, ami alvás közben a felső légutak részleges vagy teljes beszűkülésével jár, ami során a beteg bizonyos időközönként – bár próbálkozik, tehát a mellkaskosár megemelkedik, a rekesz lefelé mozdul – nem vesz levegőt, így vérének oxigéntelítettsége lecsökken. Gyakran megébred, melyre általában nem emlékszik, csak hálótársa jelzi felé.
Tanulmányok alapján a szindróma a férfiak 22, a nők 17 %-át érinti. A leginkább veszélyeztetettek a 40-60 év közötti férfiak, de nőket, vagy akár gyermekeket is érinthet. Előfordulási gyakorisága a kor előrehaladtával, illetve a testsúly gyarapodásával arányosan emelkedik. Nők esetében a menopauzával együtt járó hormonális változásoknak köszönhetően nő meg az OSAS kialakulási valószínűsége.
Legfontosabb rizikófaktorként a fokozott testsúly szerepel. Gyakrabban alakul ki a betegség bizonyos anatómiai eltérések, úgy mint vastagabb nyakkörfogat, csapott áll (mikrognátia). Illetve minden olyan eltérés esetén, mely a levegő tüdőbe jutását akadályozhatja, a felső légutak szűkületét vagy elzáródását okozhatja alvás közben (orrsövény elferdülés, állandó orrnyálkahártya-duzzanat, allergia, orrpolipózis, orrmandulák túltengése, nyelvgyök túltengése, garatmandula-megnagyobbodás, bizonyos gégeeltérések, stb.). Alvás közben a központi idegrendszer akaratlagos kontrollja kikapcsol, a garat izmai elernyednek. Ezt a folyamatot rontja jelentős mértékben az alkoholfogyasztás, szedatívumok (nyugtatók) rendszeres használata, mely tovább fokozza a lágyszájpad tónustalanságát. A dohányzó emberek között háromszor gyakrabban jelentkezik obstruktív alvási apnoé szindróma, azokhoz képest, akik sosem dohányoztak. A dohányzás fokozza a gyulladás kockázatát és a váladékpangást okoz a felső légutakban. Bizonyos betegségekben is gyakoribb a betegség előfordulása: kórelőzményben szereplő szívinfaktus, magasvérnyomás-betegség, 2-es típusú cukorbetegség, Parkinzon-kór, depresszió, policisztás ovárium szindróma, egyes hormonális megbetegedések, stroke, idült tüdőbetegségek, mint például az asztma különös odafigyelést igényel.
Leggyakoribb tünete a napközben jelentkező fáradékonyság, nem pihentető alvás, melyet a nők rendszerint jobban megélnek. A leginkább objektív tünet a nagyon hangos, hálótársat jelentősen zavaró horkolás, mely hosszútávon akár párkapcsolati problémákhoz is vezethet. A hálótárs rendszerint arra lesz figyelmes, hogy társa több másodpercen keresztül nem vesz levegőt, majd amikor a vérében már jelentősen lecsökkent az oxigénszint, az agy hirtelen bekapcsol és ismét levegőhöz juttatja a szervezetet. Ez gyakran jár együtt mély levegővétellel, horkantással, akár úgynevezett mikroébredésekkel. A betegség súlyosságát ezen epizódok gyakorisága, illetve a véroxigénszint csökkenésének mértéke határozza meg. A páciens rendszerint a reggeli ébredést követően sem érzi magát kipihentnek. A betegségben kialakuló koncentrációs és tanulási zavarok nem csak a beteg életminőségét rontják jelentős mértékben, de többek között például autóvezetés közben embertársaik életét is veszélyeztethetik. Mivel a beteg szája rendszerint nyitva van alvása során, így reggelre a szájüreg és a felső légutak nyálkahártyája jelentősen kiszárad, gyakran fejfájás is előfordulhat. A lecsökkent szexuális vágy, illetve az impotencia szintén a betegség tüneteit képezhetik. horkolás
A diagnózis felállítását egy alapos orvosi vizsgálat előzi meg, melyben az alvásproblémákkal foglalkozó szakorvos (szomnológus) kérdései során kitér a családi előzményekre, társult betegségekre, rizikófaktorokra és természetesen a beteg szubjektív panaszaira. A vizsgálat részét képezi testsúly és testmagasság mérés, mely alapján a beteg BMI-je (body mass index/testtömeg index) kikalkulálható, ami az elhízás objektív mérőszáma. Az alvási apnoe gold standradnak számító műszeres vizsgálata az úgynevezett poliszomnográfiás vizsgálat (PSG). A vizsgálat során a betegnek egy éjszakát kell az alváscentrumban töltenie ahol kényelmes, nyugodt körülmények között, különböző eszközök segítségével alvás alatt monitorozzák a beteg véroxigén szintjét, szemmozgását, agyi elektromos aktivitását, szívritmusát, izomtónusát, mellkasi és hasi mozgását, alvás közbeni testhelyzetét, szájon és orron keresztüli légáramlását. A kapott eredmények alapján az alvási apnoe diagnózisa, annak súlyossági foka egyértelműen felállítható, kezelése mielőbb megkezdhető. Mivel sok esetben áll valamilyen korábban felsorolt felsőlégúti szűkületet okozó elváltozás a háttérben, így a kezelőorvos enyhe alvási apnoe, illetve horkolás esetén fül-orr-gégészhez irányíthatja a beteget, ahol egy mesterségesen kialakított alvás alatt endoszkópos vizsgálat során a szakorvos áttekinti az orr, garat és a gége területét.
Az egyik leghatásosabb, a horkolás és az alvási apnoé súlyosságának mérséklésére irányuló módszer a testsúly csökkentése, az életmódváltás. Ennek természetesen a rendszeres testmozgás mellett szerves részét képezi a táplálkozási szokásaink megváltoztatása is. Javasolt változtatni az eddigi alváshigiénián: érdemes rendszert vinni a mindennapi alvási rutinba. Időben lefeküdni, kerülni az alkoholtartalmú italok, zsíros, nehéz ételek fogyasztását, szedatívumok, altatók rendszeres használatát. Amennyiben az alvásvizsgálat alvási apnoét nem, csak úgynevezett benignus/jóindulatú horkolást (ami légzéskimaradással nem jár együtt) igazol, úgy megpróbálkozhatunk az orrban lévő, nazális ellenállás csökkentésével (pl. tengervizes orrspray), allergének elkerülésével.
Amennyiben az alvás alatti endoszkópia során a vizsgáló fül-orr-gégész szakorvos műtéti úton kezelhető problémát azonosít, abban az esetben fül-orr-gégészeti beavatkozásra kerülhet sor. Sok esetben egy egyszerű mandulaműtét, megnagyobbodott orrmandula eltávolítása megoldhat egy évek óta húzódó zavaró kérdést. Egyes esetekben a kezelőorvos harapásemelőt javasolhat, ami abban segít, hogy megakadályozza a nyelvgyöki rész hátraesését, így az elernyedt izom légúti akadályként való szerepét. Közepesen súlyos és súlyos obstruktív alvási apnoé esetén a szomnológus légsíterápia (CPAP, BiPAP) beállítását fogja javasolni. A terápia lényege, hogy amikor a lágyszájpadi izmok, illetve a nyelv izmai elernyednek a készülék a páciensre kimért pozitív nyomás létesítésre révén nem engedi, hogy ezek a szövetek elzárják a levegő útját. Így az oxigén alsó légutakba történő lejutása mindvégig biztosított marad, az oxigenizáció akadály nélkül megtörténhet. A készülék rendszeres esti viselete a terápia beállításának kezdetén kissé szokatlan és zavaró lehet, ám a sikeresen beállított CPAP kezelés hatására a beteg kipihenten ébred, szubjektív panaszai fokozatosan csökkennek.
Az obstruktív alvási apnoé következményei rövidtávon csak kevésbé tapasztalhatók, az állandó fáradtságon kívül, ám ez mit sem csökkent a betegség jelentőségéből. Az OSAS fennállása hosszútávon számos krónikus betegség kialakulásában szerepet játszhat: fokozza a szív-érrendszeri megbetegedések (pl. szívinfarktus, szélütés, szívritmuszavarok), 2-es típusú cukorbetegség, metabolikus szindróma kialakulását, ezáltal bizonyítottan csökkenti a születéskor várható élettartamot. A betegség fennállása esetén romlik a memória, a koncentrációs képesség, a kognitív funkciók, ezáltal szerepe lehet a korai elbutulásban (demencia). Hosszútávú fennállása, zavaró horkolás, szexuális diszfunkció esetén gyakran megromlik a viszony a beteg és párja között, mely további lelki gondokat vetít elő. Mivel a betegség alaptünetei nem feltétlenül tűnnek veszélyesnek, így a betegek jelentős hányada nem kér orvosi segítséget, így ez a megbetegedés sajnos napjainkban is nagyon gyakran marad felismerés, megfelelő kezelés nélkül.
Az obstruktív, azaz elzáródásos formánál jelentősen ritkább, de megemlítést érdemel a centrális alvási apnoé. Ennek a megbetegedésnek a lényege, hogy alvás közben a beteg központi idegrendszeri ok miatt egy bizonyos ideig nem vesz levegőt, nem indul meg a légzési munka, az agy nem ad utasítást a légvételre, csak miután az véroxigén szint egy bizonyos szint alá süllyedt.
Bár a horkolást sokan csak egy a mindennapi életet megkeserítő tünetként fogják fel, javasolt kivizsgálni a problémát, mivel gyakran egy súlyosabb probléma húzódhat meg a háttérben.
Forrás:
https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/obstructive-sleep-apnea/symptoms-causes/syc-20352090
https://www.uptodate.com/contents/clinical-presentation-and-diagnosis-of-obstructive-sleep-apnea-in-adults?search=sleep%20apnoe&source=search_result&selectedTitle=1~150&usage_type=default&display_rank=1
https://somnocenter.hu/alvasvizsgalatok/poliszomnograffal-vegzett-legsinterapia-beallitas-cpap-bipap-titralas/