A kender kivételesen sokoldalú növény, akár gyógynövénynek is nevezhetnénk. Nem csak a jó minőségű alapanyagok természetes forrása, de értékes vegyületeinek hála, a betegségektől is megvédhet.
A kender (Cannabis sativa), más néven ipari kender, nem összetévesztendő a marihuána és a hasis előállításának céljából termelt indiai kenderrel. Felhasználása sokrétű, az egészségre gyakorolt pozitív hatása pedig figyelemreméltó.
Mit kell tudni a kenderről?
A kender Közép-Ázsiából származik. A rostkendert Kínában már Krisztus előtt 2800-ban termesztették. Az európai és mediterrán országokba a kereszténység elején, míg Európa többi részén a középkorban terjedt el. Az 1500-as években Chilében ültették, majd egy évszázaddal később Észak-Amerikában. Amerika második világháborús jelmondata a “Kender a győzelemért” volt, amely arra ösztönözte a gazdákat, hogy a kendernövények vetésével segítsék a háborús erőfeszítéseket (egyenruhákat készítettek belőle).
Az egynyári, homokos talajt kedvelő ipari kender 4-5 méter magasra is megnőhet. Szára rostokban rendkívül gazdag, ezért a textilipar egyik közkedvelt alapanyaga. A kender gyökerei javítják a talaj szerkezetét, ami nagyobb terméshozamot eredményez. A rosttermelésre szánt növényeket sűrűn vetik be, míg az olajos magvak miatt termesztett növényeket egymástól távolabb helyezik el. A kender műtrágya vagy rovarirtók nélkül is növekszik, és helyettesíti a fákat, mint papír alapanyagot. A növény rostja hosszabb, és kevésbé rugalmas, mint a lené, általában sárgás, zöldes vagy sötétbarna színű. Mivel nem könnyű kellően világos árnyalatra fehéríteni, festeni is szokták.
A pszichoaktív tetrahidrokannabinolt (THC) tartalmazó kannabisz törzsek az ipari kendertől eltérő fitokémiai összetételűek, és a felhasználásuk is eltérő. Az orvosi alkalmazásra szánt kannabisszal ellentétben, az ipari kender kevesebb elenyésző mennyiségű THC-t tartalmaz, és nem alkalmas a marihuána előállítására.
Mire használható a kender?
A növény levelei, bár nem olyan táplálóak, mint a magvak, ehetőek. Fogyaszthatók saláta formájában, illetve zöld turmixokhoz adva.
A kendermagolaj, illetve a vetőmagok nem csupán emberi fogyasztásra jók, madáreleségbe, és más állati takarmányokba gyakran belerakják.
A kenderrost erős és tartós. Zsinórokhoz, fonalakhoz, kötelekhez, kábelekhez, szivacsokhoz egyaránt használják, de készülhet belőle zsákvászon, újrahasznosítható és biológiailag lebomló papír.
Tulajdonképpen a növény rostjai szinte bármivé átalakíthatók. Alkalmazzák építő- és hőszigetelő anyagokban, bútor-, és textilkészítéshez. A kender magjában és szárában lévő olajokból, biodízel állítható elő. Létezik kenderalom a különféle kisállatok részére.
Kendermag és kendermagolaj
Az ízletes kendermag körülbelül 30% olajat tartalmaz. Gazdag kalcium- és magnéziumforrás, így méltán foglal helyet a szuperélelmiszerek között. A legtáplálóbb ételek közé sorolható. Optimális arányban tudhat magáénak omega-3 és omega-6 zsírsavakat. Található még benne gamma-linolénsav (GLA), vízben oldódó és nem oldódó béltisztító rostok, antioxidáns fenolok, továbbá vas, cink, és egy sor aminosav. A kendermagot leginkább nyersen szokás fogyasztani, esetleg az ételkészítéshez használható kenderlisztté őrölni. Csíráztatni, vagy szárított csíraporrá alakítani is lehet, és alkalmas növényitej készítéséhez. Ázsia egyes részein a pörkölt kendermagot úgy fogyasztják, mint a pattogatott kukoricát. A történelmileg leghíresebb kendermag-fogyasztó maga Buddha volt, aki állítólag a gyorsabb megvilágosodás érdekében ette előszeretettel.
Azon túl, hogy rendkívül egészséges, a kendermagból nyert kendermagolaj felhasználható festékek, lakkok, szappanok, illetve alacsonyabb forráspontú étkezési olajok előállításához. A kender magjához hasonlóan, az olaj az antioxidáns polifenolokon kívül, klorofillt, gyulladáscsökkentő hatású zsírsavakat, ásványi anyagokat, vitaminokat (A-, C- és E), valamint aminosavakat tartalmaz.
A kendermagolajjal a bőr szépen is karbantartható. Hidratálja és táplálja, emellett ránctalanító, öregedésgátló tulajdonságokkal rendelkezik. Különféle kozmetikumokban előszeretettel alkalmazzák a gyártók.
Források:
